A válás során az egyik leggyakoribb és legélesebb konfliktusforrás a közös otthon sorsa. Ki maradhat a lakásban? Jár-e lakáshasználati jog ellenérték? Mi történik akkor, ha a felek egyszer már rendezték a lakáshasználati jog kérdését, majd később újra összeköltöztek, végül ismét különváltak? Egy friss kúriai döntés fontos iránymutatást ad erre a rendkívül gyakori élethelyzetre.
Mit jelent a lakáshasználati jog a családjogban?
A lakáshasználati jog a házasság felbontásakor vagy az életközösség megszűnésekor azt határozza meg, hogy a korábban közösen lakott ingatlant a jövőben melyik fél használhatja, illetve milyen feltételekkel maradhat ott a másik házastárs és a gyermekek.
A bíróságnak ilyenkor több szempontot kell mérlegelnie:
- kinek a tulajdonában áll az ingatlan;
- vannak-e kiskorú gyermekek;
- melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat;
- biztosítható-e más módon a gyermekek megfelelő lakhatása;
- fennáll-e olyan korábbi megállapodás, amely a lakáshasználatot már rendezte.
A lakáshasználati jog tehát nem pusztán vagyoni kérdés, hanem szorosan összefügg a gyermekek érdekeivel és a családi kapcsolatok rendezésével is.
Az ügy lényege: egyszer már kifizették a lakáshasználati jog ellenértékét
A Kúria által vizsgált ügyben a házastársak életközössége először megszakadt. Ekkor ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott megállapodást kötöttek, amelyben rendezték a közös vagyon megosztását, a gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket és az utolsó közös lakás használatát is.
A megállapodás alapján:
- a férj kizárólagos használatot szerzett a saját tulajdonú ingatlanra;
- a feleség vállalta a kiköltözést;
- a férj pedig megfizette a lakáshasználati jog ellenértékét.
A felek a szerződést teljesítették: a pénz kifizetésre került, a kiköltözés megtörtént. A lakáshasználati jog rendezése tehát lezárult.
Később azonban a felek újra összeköltöztek, helyreállították az életközösséget, majd évekkel később ismét különváltak. Az újabb válási eljárásban felmerült a kérdés: lehet-e másodszor is rendezni ugyanannak a lakásnak a használatát?
A Kúria válasza: nem lehet kétszer ugyanazért fizetni
A Kúria álláspontja szerint a korábbi megállapodás teljesedésbe ment, vagyis mindkét fél teljesítette vállalt kötelezettségeit. Ennek következtében a lakáshasználati joggal kapcsolatos jogviszony lezárult.
A legfontosabb üzenet az, hogy az egyszeri szolgáltatásra irányuló megállapodás teljesítésével a jogviszony megszűnik. Ha az egyik fél megkapta a lakáshasználati jog ellenértékét, majd kiköltözött, később ugyanazon lakás használatának rendezése során ugyanazon jogcímen ismételten nem követelhet újabb ellenértéket.
A Kúria hangsúlyozta, hogy az életközösség későbbi helyreállítása önmagában nem teremti újra azt a családjogi lakáshasználati jogot, amelyet a felek korábban már véglegesen rendeztek.
Másként fogalmazva: a lakáshasználati jog ellenértéke nem jár kétszer ugyanazért a jogosultságért.
Miért volt jelentős a szerződés teljesítése?
A döntés egyik legfontosabb eleme annak kimondása, hogy nem elegendő önmagában a megállapodás megkötése. A jogkövetkezmények szempontjából különös jelentősége van annak, hogy a szerződés ténylegesen teljesedésbe ment-e.
Az ügyben bizonyított volt, hogy:
- a pénzbeli ellenértéket kifizették;
- a jogosult fél kiköltözött;
- a felek a megállapodás szerint jártak el.
Ezért a Kúria szerint a korábbi lakáshasználati rendezés véglegesnek tekintendő.
Ha azonban egy megállapodás teljesítése elmarad, vagy a felek azt később közösen módosítják, a jogi helyzet már jóval összetettebb lehet.
Mi történik a gyermekek érdekeivel?
A döntés külön érdekessége, hogy a Kúria a gyermekek érdekeit sem hagyta figyelmen kívül.
A családjogi szabályok alapján a gyermek megfelelő lakhatásának biztosítása mindkét szülő kötelezettsége. Ez akkor is igaz, ha a lakáshasználati jog kérdése a szülők egymás közötti viszonyában már rendezettnek tekinthető.
A Kúria rámutatott arra, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért vizsgálni kell, hogy a gyermekek lakhatása más módon biztosítható-e.
Az ügyben az ingatlan tulajdonosa felajánlott egy másik lakást, amely a gyermekek és a gondozó szülő lakhatását megfelelően biztosította. A Kúria szerint ez a megoldás megfelelt a gyermekek érdekeinek, ezért nem volt szükség a korábban már rendezett lakáshasználati jog újbóli megállapítására.
Mit tanulhatunk a döntésből?
A kúriai határozat fontos üzenetet hordoz azok számára, akik válás vagy különköltözés során megállapodást kötnek a közös lakás használatáról.
Az egyik legfontosabb tanulság, hogy egy teljesített megállapodásnak hosszú távú jogkövetkezményei lehetnek. Ha az egyik fél lakáshasználati jog ellenérték fejében kiköltözik, majd a szerződést maradéktalanul teljesítik, később nehezen lehet arra hivatkozni, hogy ugyanazt a kérdést újból rendezni kellene.
A Kúria szerint az ilyen megállapodás a felek közötti jogviszonyt véglegesen lezárja. Az életközösség későbbi helyreállítása nem eredményezi automatikusan azt, hogy a korábban megszűnt lakáshasználati jog ismét létrejöjjön.
Összegzés
A Kúria egyértelművé tette, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének kifizetésével és a kiköltözéssel teljesített megállapodás véglegesen rendezi a felek közötti családjogi lakáshasználati viszonyt. Ha a felek később újra összeköltöznek, majd ismét különválnak, a korábban már rendezett lakáshasználati jogot főszabály szerint nem lehet újra megnyitni és ugyanazon jogcímen ismételten ellenértéket követelni.
Ez a döntés jelentős iránymutatás mind a válófélben lévő házastársak, mind a családjogi szakemberek számára, hiszen rávilágít arra, hogy a lakáshasználati jogról kötött és teljesített megállapodásoknak tartós, a későbbi élethelyzetekre is kiható jogi következményei lehetnek.
