Az élettársi közös vagyon megosztása körüli viták egyik leggyakoribb kérdése, hogy mi történik akkor, ha az egyik élettárs a kapcsolat megszűnése után a közösen szerzett vagyontárgyat sajátjaként kezeli, elajándékozza vagy hasznosítja. Sokan tévesen gondolják, hogy ha egy ingatlan kizárólag az egyik fél nevén szerepel az ingatlan-nyilvántartásban, akkor az automatikusan az ő kizárólagos tulajdonának minősül. Egy friss kúriai döntés azonban ismét megerősítette azt az alapelvet, hogy az élettársi közös vagyon megosztása során a tényleges szerzési viszonyok számítanak, nem pedig kizárólag az ingatlan-nyilvántartás adatai.
Mit jelent az élettársi közös vagyon?
A magyar jog szerint az élettársak között – a házastársi vagyonközösségtől eltérően – nem keletkezik automatikusan közös vagyon. Ugyanakkor az együttélés alatt, közös gazdálkodás eredményeként létrejött vagyonszaporulat tekintetében a felek a szerzéshez való hozzájárulásuk arányában szereznek tulajdont.
Ez azt jelenti, hogy ha egy ingatlant az élettársak együttélésük alatt olyan pénzből vásárolnak, amely az együttélés során keletkezett közös vagyont gyarapító forrásból származik, akkor az ingatlan az élettársi közös vagyon részévé válhat akkor is, ha a tulajdoni lapon csak az egyik fél szerepel tulajdonosként.
A Kúria mostani döntése is abból indult ki, hogy az élettársakat a közös gazdálkodás során szerzett vagyontárgyakra dologi jogi igény illeti meg, és a tulajdonszerzés arányát a tényleges közreműködés mértéke határozza meg.
Nem a tulajdoni lap dönti el a vitát
A konkrét ügyben a felek korábban házastársak voltak, majd a válás után ismét élettársi kapcsolatban éltek közel kilenc éven keresztül. Egy közösen megszerzett és később értékesített ingatlan vételárából egy másik ingatlant szereztek, amely azonban kizárólag az egyik fél nevére került.
Az életközösség megszűnését követően a bejegyzett tulajdonos az ingatlant a közös gyermeküknek ajándékozta, miközben saját maga számára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapított. Az ingatlant ezt követően bérbe adta, és a bérleti díjakat egyedül szedte be.
A másik fél az élettársi közös vagyon megosztása körében arra hivatkozott, hogy az ingatlan valójában részben őt is megillette, ezért nemcsak a tulajdoni hányadának megfelelő értéket, hanem az ingatlan hasznosításából származó bevételek rá eső részét is követelte.
El lehet tüntetni a közös vagyont egy ajándékozással?
A Kúria egyértelmű válasza: nem.
A legfontosabb megállapítás szerint az élettársi közös vagyon megosztása nemcsak azokra a vagyontárgyakra terjed ki, amelyek a vagyonmegosztáskor még fizikailag is megvannak, hanem azokra is, amelyeket valamelyik fél az életközösség megszűnését követően egyoldalúan kivont a közös vagyon köréből.
Más szóval: ha az egyik élettárs a közösen szerzett ingatlant a másik tudta és hozzájárulása nélkül elajándékozza, attól még nem szabadul meg az elszámolási kötelezettségtől.
A Kúria hangsúlyozta, hogy az ilyen vagyontárgy értékét a vagyonmérlegben figyelembe kell venni, és a másik felet megillető részesedést pénzben meg kell téríteni.
Kell-e külön pert indítani a tulajdonjog bejegyzésére?
A döntés egyik legfontosabb gyakorlati tanulsága, hogy az élettársnak nem feltétlenül kell előbb külön pert indítania a tulajdoni hányada ingatlan-nyilvántartási bejegyzése érdekében.
A Kúria kifejtette, hogy az élettársi közös vagyonból eredő dologi jogi igény magában foglalhat pénzbeli elszámolási igényt is. Ennek megfelelően a sérelmet szenvedett fél választhatja azt az utat, hogy a közös vagyonból elvont vagyontárgy rá eső értékét követeli.
Ez különösen jelentős azokban az esetekben, amikor az ingatlan már harmadik személy tulajdonába került, és a természetbeni helyreállítás nehézkes vagy célszerűtlen lenne.
Mi a helyzet a bérleti díjjal és a hasznokkal?
Az ügy másik érdekes kérdése az volt, hogy jogosult-e a nem bejegyzett tulajdonostárs részesedni az ingatlan bérbeadásából származó bevételekből.
A Kúria szerint igen.
A közös tulajdon egyik lényeges eleme ugyanis az, hogy a tulajdonostársakat a dolog hasznai tulajdoni hányaduk arányában illetik meg. Ha tehát az egyik fél kizárólagosan hasznosít egy olyan ingatlant, amely valójában az élettársi közös vagyon része, akkor a másik fél követelheti a rá eső haszonrész megtérítését.
A bíróság ezért helybenhagyta azt a rendelkezést, amely a hosszú éveken át beszedett bérleti díjak egy részének elszámolására kötelezte az ingatlant hasznosító felet.
Miért fontos ez a döntés?
A határozat több szempontból is jelentős.
Egyrészt megerősíti azt a régóta követett bírói gyakorlatot, hogy az élettársi közös vagyon megosztása során a tényleges vagyoni viszonyokat kell vizsgálni, és nem lehet kizárólag az ingatlan-nyilvántartás adataiból kiindulni.
Másrészt egyértelművé teszi, hogy az egyik fél nem szabadulhat meg elszámolási kötelezettségétől pusztán azzal, hogy a közösen szerzett vagyontárgyat a gyermekének vagy más hozzátartozójának ajándékozza.
Harmadrészt a döntés azt is kimondja, hogy a közös vagyonból elvont vagyontárgyak értéke ugyanúgy része lehet a vagyonmegosztásnak, mint az együttélés megszűnésekor ténylegesen meglévő vagyon.
Összegzés
Az élettársi közös vagyon megosztása során a bíróság azt vizsgálja, hogy a felek milyen arányban járultak hozzá a vagyonszerzéshez, és milyen vagyontárgyak tartoztak az életközösség megszűnésekor a közös vagyon körébe. Ha valamelyik fél ezt követően egyoldalúan rendelkezik egy közösen szerzett vagyontárggyal, annak értékével továbbra is el kell számolnia.
A Kúria mostani döntése világosan üzeni: a közösen szerzett vagyon nem válik automatikusan különvagyonná attól, hogy csak az egyik fél nevén szerepel, és attól sem, hogy később harmadik személyre ruházzák át. Az élettársi közös vagyon szabályai a tényleges gazdasági valóságot védik, és biztosítják, hogy a másik fél részesedése ne vesszen el egy egyoldalú rendelkezés következtében.
