Az élettársi közös vagyon megosztása során az egyik leggyakoribb vita abból adódik, hogy a felek közösen vettek fel bankhitelt, azonban a kapcsolat megszűnését követően már csak az egyikük törleszti azt. Sokan úgy gondolják, hogy ha a teljes fennálló tartozás léte vitathatatlan, akkor annak teljes összegével el kell számolni az élettársi vagyonmegosztási perben. Egy fontos kúriai döntés azonban rámutat arra, hogy ez nem minden esetben van így.
A Kúria álláspontja szerint az élettársi közös vagyon megosztása során nem sérül a teljes körű rendezés elve akkor sem, ha a bíróság a még fennálló, de ténylegesen még meg nem fizetett hiteltartozást nem számolja el a felek között. Ez a döntés jelentős gyakorlati jelentőséggel bír mindazok számára, akik élettársi kapcsolatuk megszűnését követően közös vagyoni vitába keverednek.
Mit jelent az élettársi közös vagyon?
Az élettársi kapcsolat alatt a felek szerzésben való közreműködésük arányában szereznek vagyoni részesedést. Az élettársi közös vagyon körébe nemcsak a közösen megszerzett vagyontárgyak tartozhatnak, hanem azok az értéknövekedések is, amelyek valamelyik fél különvagyonát érintik.
A vizsgált ügyben a felek több mint tizenkét évig éltek együtt. A kapcsolat fennállása alatt jelentős beruházásokat hajtottak végre az egyik fél tulajdonában álló ingatlanon, amelynek értéke több millió forinttal növekedett. Emellett közösen vettek fel egy jelentős összegű devizaalapú hitelt is.
A konfliktus akkor alakult ki, amikor az életközösség megszűnése után a hitel törlesztését kizárólag az egyik fél folytatta.
A vita központi kérdése: a jövőbeni hiteltartozás
A hitel felvételekor a felek adóstársakként jártak el, így a bankkal szemben egyetemleges felelősség terhelte őket. A kapcsolat megszűnésekor azonban még jelentős összegű kölcsöntartozás állt fenn.
Az egyik fél arra hivatkozott, hogy az élettársi közös vagyon megosztásakor nemcsak az addig ténylegesen megfizetett törlesztőrészleteket kellene elszámolni, hanem a teljes fennmaradó tartozást is. Érvelése szerint a vagyoni viszonyok egységes és végleges rendezésének elve ezt indokolja.
A bíróságok azonban csak azokat az összegeket vették figyelembe, amelyeket az egyik fél a másik helyett ténylegesen már megfizetett. A még fennálló, de a jövőben esedékes tartozás nem került be az elszámolásba.
Mit mondott a Kúria?
A Kúria megerősítette az alsóbb fokú bíróságok álláspontját, és kimondta, hogy önmagában nem jogszabálysértő, ha az élettársi közös vagyon megosztásakor a bíróság a még fennálló, de ténylegesen nem teljesített hiteltartozást nem rendezi a felek között.
A döntés egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy különbséget kell tenni a felek egymás közötti belső jogviszonya és a bankkal fennálló külső jogviszony között.
A bankkal szemben fennálló tartozás ugyan közös kötelezettség, azonban az egyik félnek a másikkal szembeni megtérítési igénye csak akkor válik tényleges követeléssé, amikor helyette valóban teljesít. A még meg nem fizetett hitelrészletek vonatkozásában ugyanis nincs olyan esedékes követelés, amelyet bírósági úton ki lehetne kényszeríteni.
A teljes körű rendezés elve nem korlátlan
A vagyonmegosztási perekben régóta ismert alapelv, hogy a felek vagyoni jogvitáit lehetőség szerint egyetlen eljárásban kell véglegesen rendezni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden jövőbeni, bizonytalan vagy még nem esedékes kötelezettséget is feltétlenül el kell számolni.
A Kúria hangsúlyozta, hogy a teljes körű rendezés elve nem abszolút szabály. Az adott ügy körülményeitől, a felek kérelmeitől és a vagyonmegosztás tényleges tartalmától függ, hogy a bíróság szükségesnek látja-e a jövőbeni tartozások rendezését is.
A bírói gyakorlat különösen akkor számolja el a fennálló hiteltartozást, amikor a vagyonmegosztás egy közösen tulajdonolt, hitellel terhelt ingatlan sorsát is rendezi. Ilyenkor a fennálló kölcsön összegét rendszerint levonják az ingatlan forgalmi értékéből, és így határozzák meg a megváltási árat.
Amennyiben azonban ilyen helyzet nem áll fenn, a bíróság jogszerűen dönthet úgy, hogy kizárólag a már teljesített befizetésekkel számol el.
Miért fontos ez a gyakorlatban?
Az élettársi közös vagyon megosztásával kapcsolatos perekben gyakran előfordul, hogy az egyik fél a szakítás után egyedül fizeti tovább a közös hitelt. A kúriai döntés alapján ezekben az esetekben nem lehet automatikusan arra számítani, hogy a bíróság a teljes fennálló hiteltartozást azonnal felosztja a felek között.
A már megfizetett összegek tekintetében természetesen keletkezhet megtérítési igény, azonban a jövőbeni törlesztőrészletek vonatkozásában az igény csak a tényleges teljesítéssel válik érvényesíthetővé.
Ez különösen fontos azok számára, akik arra alapoznák peres stratégiájukat, hogy a másik fél várhatóan nem fog hozzájárulni a törlesztéshez. A bírói gyakorlat szerint önmagában ez a körülmény még nem elegendő ahhoz, hogy a teljes, fennálló kölcsöntartozás elszámolását kikényszerítse.
Összegzés
A Kúria döntése megerősíti, hogy az élettársi közös vagyon megosztása során a teljes körű rendezés elve fontos iránymutatás, de nem jelent automatikus kötelezettséget minden fennálló hiteltartozás bírósági elszámolására. A még meg nem fizetett kölcsönrészek nem feltétlenül képezik a vagyonmérleg részét, különösen akkor, ha azokkal kapcsolatban még nem keletkezett tényleges megtérítési igény.
Az ügy tanulsága egyszerű: aki a szakítást követően egyedül fizeti a közös hitelt, az a másik fél helyett teljesített összegek tekintetében jogosult lehet elszámolásra, azonban a jövőbeni törlesztések kérdését a bíróság nem köteles előre rendezni. Ezért minden élettársi közös vagyon megosztásával kapcsolatos ügyben érdemes alaposan megvizsgálni, hogy a fennálló kötelezettségek közül melyek minősülnek már ténylegesen érvényesíthető követelésnek.
